Nothing Phone (1) 5G 128GB 8GB RAM Dual fekete

Külső, kijelző, Glyph interfész

Kevés kulcsfigurát tud az átlagember megnevezni a mai mobilpiacon – Tim Cook sokaknak megvan, ám az iPhone inkább Steve Jobs hagyatéka, DJ Koh, Richard Yu vagy Lei Jun pedig inkább rendszeres olvasóink körében lehet ismerős. Van viszont egy reneszánsz figura Pekingből, amerikai tanulmányúton át svéd kettős állampolgárságig, tökéletes angollal és megállókkal a Nokiánál, a Meizunál, majd az Oppónál, mielőtt a BBK Electronics szárnyai alatt maradva a polgárpukkasztó OnePlust megalapította, és a bemutatók főszereplője lett: Carl Pei. Szemtelen árazás és gerillamarketing, karakteres dizájn és nyugati fókusz, gyors működés és sallangmentes szoftver, valamint pár vitatható lépés: a Never Settle mottójú márka Kínában jellemző iPhone-majmolás nélkül tette le a névjegyét a piacon.

Aztán, amikor a OnePlus eloppósodott, az árak pedig elszálltak, Pei ismét dobbantott, hogy a paradox nevű Nothingot Londonban megalapítsa – mert a trendbontó Ear (1) és Phone (1) határozottan nem semmi. A vállalatépítésbe bekapcsolódott az iPod atyja (Tony Fadell), a Twich társalapítója (Kevin Lin), a Reddit vezérigazgatója (Steve Huffman), egy YouTuber (Casey Neistat) és a Teenage Engineering csapata, hogy megfelelően elő legyen készítve a start. Fel-felbukkan azért a kérdés: hogy a háttérben vajon a BBK Electronics mozgatja-e a szálakat, és a Nothing a növekvő kelet-nyugati feszültségek miatti kiszervezés-e. Bizonyíték nélkül mindenesetre áttérhetünk inkább arra a tényre, hogy Pei és csapata felvásárolta egy másik startup szabadalmi portfólióját – és az Android társalapító Andy Rubin noccsos úttörő telefonját sokan fel fogják ismerni.

Az Essential Phone PH-1 iPhone-osan kellemes méretben és csapott oldalélekkel futott be öt éve, hogy magas kezdőárával és indulóproblémáival egyből földbe álljon, és bár a lapos alumíniumkeret, illetve elő-hátlap a Nothing Phone (1) esetében is visszaköszön, Pei hangsúlyai életképesebb startot vetítenek előre. Nemcsak a gyártás és a marketing lett összerakva a startra, okos döntés volt a félmilliós elit helyett felső-középkategóriás versenybe nevezni, és ha a puszta forma ismerős is a minap frissített almás mobilok mellett, az átlátszó üveglap és a fehér Glyph fénycsíkok garantáltan egyedi karaktert adnak az újdonságnak.

Fekete és fehér hátlapon is látványosan villan fel a több száz apró LED alkotta öt alakzat, ha értesítés vagy hívás érkezik, esetleg fotós-videós témát világítanánk meg. A trehányan szétszórt fényekhez a Nothing ráadásul prezentál tucatnyi pittyegő és gügyögő csengő- és értesítőhangot, hogy ezek ritmusára táncoljanak a fények, de igazodik a show a saját magunk által letöltött és kiválasztott muzsikaszóhoz és effektekhez is. Egyéni névjegyhez is járhat egyéni Glyph fényshow, hogy lehalkítva a mintából azonosítsuk a hívófelet, Flip to Glyph módban pedig csak lapos felületre kell rakni a mobilt, hogy kizárólag fénnyel jelezzen. Még a LED csíkok fényereje és éjszakai üzemezett kikapcsolása is beállítható, plusz felvillan az interfész töltőt csatlakoztatva, illetve a Google Segéddel csevegve.

A Nothing Phone (1) hátulról [+]

Végiggondolta tehát a dolgot a gyártó, és van hátul még egy apró, piros LED, amely videózáskor kapcsol be, plusz hagyományos vaku. A környezetet és a portré alanyát viszont praktikusabb a tompább Glyph csíkokkal megvilágítani, ami fotózásnál és videózásnál is opció. Szemfényvesztés vagy kihagyhatatlan menőség, ami jobbra fordítja az emberiség sorsát? Döntse el mindenki maga, akinek viszont mutattam, minimum tágra nyílt a szeme, többen tartották pofásnak, és olyan is akadt, aki percekig játszadozott a fényekkel. Carl Pei tehát megint kitalált valamit, hogy a figyelem középpontjába kerüljön – ezt hívják jó gerillamarketingnek.

[+]

A fényjátéknál fontosabb, hogy a Phone (1) olyan esszenciális dolgokat teljesít, mint az IP53 alapú por- és csepp elleni védelem, a sztereó hangszóró, a dupla nanoSIM foglalat 5G-vel, a WiFi 6 modem, a fémváz két Gorilla Glass üveglappal tökéletesen zárt szendvicset alkotva, a vezetékes (33 watt) és vezetékmentes töltés (15 watt) és visszatöltés (5 watt), az NFC, a képernyőbe épített és fürge ujjlenyomat-olvasó, a 10 bites és 120 Hz-es HDR10+ AMOLED panel, valamint a 8/128 GB-on a bőséges kezdőtárhely, 12/256 GB-ig opciókkal. A Snapdragon 778G+ chippel még a sebesség és az energiatakarékosság balansza is megvan, ami kibillent idén a csúcskategóriában, úgyhogy sokat várok a 4500 mAh-s teleptől.

Nekem a hátlapból alig kiemelkedő, szerény lencseszámú kamerasziget is tetszik, hát még az, hogy sikerült két 50 megapixeles szenzort odapakolni, úgyhogy ritka bőséges 200 ezer inflációs forintért a tudáslista, amihez 3 + 1 éves szoftverfrissítési garancia is dukál. De azért a Nothing ellesett pár népszerűtlen trükköt is: a márkanévnek megfelelően nincs jack kimenet vagy adapter és tok a lapos csomagban, a két végén USB-C típusú kábel és az átlátszó kivitelű SIM tű mellett. A vékony dobozt meg úgy lehet csak zsinórjával feltépni, hogy többé nem lehet szép esztétikusan visszazárni, az olvasnivalókat pedig úgy ragasztották a hátlapra, mint elkallódott házi kedvenc fényképét a lámpaoszlopra.

Ha a figyelemfelhívás volt a cél bármi áron, összejött a képernyő esetében is: a 1080 x 2400 pixeles OLED panel tűéles, remekül kalibrált, kitűnő kontrasztokat, színeket és betekintéseket kínál, napfény alatt viszont nem elég fényes. Pedig a gyártó 1200 nitet ígért, amiből a startra 700 lett, és még mindig nem jött meg az ígért frissítés, hogy közvetlen napfényben könnyebb legyen a kamerás komponálás. A OTA csomagokba is becsúszott némi baki: az Android 13 majd csak valamikor 2023 első felében érkezik, és ez jelenthet akár még háromnegyed évet – nem lett tehát makulátlan az indítás, ám elsőáldozóként és középárú telefonként ennyi még beleférhet, sok kezdeti szoftveres bakit pedig mára orvosoltak.

Megvan a jó érintésérzékelés és gesztusvezérlés, a mindig aktív kijelző és a világos-sötét mód, a perfekt helyre tájolt hangerőszabályzó és bekapcsoló. Viszont a Phone (1) kávái kétségtelenül hangsúlyosabbak a Galaxy S22+ mellett, de legalább hasonlóan szimmetrikusak. Így 159,2 x 75,8 x 8,3 milliméteren és 193,5 grammon a Nothing jószága abszolút kétkezes telefon, a tenyér formáját nem követő élekkel és csúszós hátlappal – a dizájn szerintem iPhone-ból is a kisebb modelleknek áll jól. A 16 megapixeles kamera elöl mindenesetre nem sokat vizet zavar, a fénymérő-közelségérzékelő-beszédhangszóró észrevétlen marad és a védőfólia legalább megvan, ha sok kínai riválissal szemben fapadaosabb a csomag.

Hardver, szoftver, fotózás

Ha szétnézünk a piacon, bőven találunk Snapdragon 870-es mobilt árszinten, és a 6 nm-es Snapdragon 778G+ ezeknél egy szinttel gyengébb chip (1 x 2,5 GHz + 3 x 2,4 GHz Cortex-A78 + 4 x 2,4 GHz Cortex-A55-ös processzormag, Adreno 642L GPU). Ha valamiről azonban Carl Pei ismert, és új márkája esetében is igazolja, az a könyörtelen sebességfókusz, és erőn felül teljesít Qualcomm lapka a Nothing OS 1.1.3 felületen is. A Galaxy S22 Ultra megirigyelhetné a vegytiszta rendszer szélsebes működését és hibátlan animációit. A Real Racing 3, az Asphalt 9, a Call of Duty Mobile és a Shadowgun Legends is döccenés nélkül fut magas képkocka-sebességgel, és talán a 60 fps a Genshin Impactnél nincs meg, ennek ellenére folyamatos a játék, átlagos melegedéssel sok tűzforró csúcsrivális mellett.

A tárhely bővítés kimaradt, van viszont 8/128, 8/256 és 12/256 GB-os választék LPDDR5 RAM-mal és UFS 3.1-es táregységgel, amivel a villámgyors multitasking is kipipálva. Speciel nekem a Google-féle, kapszulaszerű kapcsolópanel nem tetszik, és mivel a Nothing OS mindent a sebességre tett fel, hiányzik néhány OnePlus vagy Galaxy mobilon megszokott extra, mint a hálózati sebesség kijelzése, a játékmód vagy a könnyű váltás automata és kézi fényerő-állítás között, de azért bőven maradt testreszabási lehetőség. Az a néhány egyéni jegy és háttér pedig, amit az új márka hozzátett, speciel jól áll a felületnek, és akkor ott van a Glyph interfész extrának. Nincs felesleges alkalmazás, az AOSP-s és a Google appok mellé csak a telefonkeresőt és a hangrögzítőt pakolták, illetve a kísérleti funkciók közöt és teljesen random módon elérhető a Tesla járművek távoli kezelője – jöhetnek a tippek, Carl Pei mit vezet.

Mi a helyzet a frissítésekkel? Jó pár hibajavítás érkezett a start óta, hogy a teszthéten semmi váratlan bug ne üsse fel a fejét, és rajta van a Nothing a további finomításon. Biztonsági hibajavításból ráadásul négyévnyi, rendszerfrissítésből pedig három generációnyi vezetékmentes csomagot ígér. Viszont gyorsan lehűtötte a kedélyeket egy bejegyzés, miszerint az Android 13 frissítés valamikor majd csak a jövő év első felében érkezik, és ez jelenthet bármit május 31-ig.

[+]

A 16 megapixeles előlapi egység átlagos minőséget nyújt jó dinamikával és színekkel (1/3,1”-es Sony IMX471 szenzor, f/2,45-ös blende, fixfókusz) , a 1080p önvideó részletes és jófajta, viszont az elektronikus mozgáskiegyensúlyozás darabos. Minőségi ugrás a portrékészítés a hátlapi főkamerával: a tűéles képhez kitűnő háttérelmosás társul. Örömteli, hogy a gyártó erre az oldalra nem egy, hanem két 50 megapixeles kamerát pakolt, viszont az alapokat jól letudó szoftver részletes kézi fotós-videós módot egyelőre nem kínál, és a főkamerával mentett DNG RAW képek komolyabb színkorrekciót kívánnak.

[+]

A fotózáshoz-videózáshoz besegíthet a vaku mellett a Glyph fénysor, és pirosan pislákol egy apró lámpa hátul a videofelvételt jelezve. A főszenzor Sony IMX766 típusú (1/1,56”, 24 mm, f/1,88, fürge PD-autofókusz, optikai képstabilizálás), és bár lehet vele ilyen 50 megapixeles képeket lőni, semmi értelme – a lényeg az automatika 12,5 megapixelén van, és jöhet is vele az alábbi kollekció:

Remek részletesség éjjel-nappal, a legtöbbször pontos színek (ami este tévelyedhet el némileg), jó dinamika és expozíció, minimálisan lefülelhető zajszűrés és megbízható éjjeli mód – minden a helyén van. Létezik nyilván még jobb dinamika és kifinomultabb rajzolat duplaáron, ám 200 ezer forint környékén nyerő a képminőség, bár kevésbé az 2x-es szenzorzoomra váltva:

Optikai nagyítás ugyanis nincs, az itt látható minőség pedig pont félúton van egy igazi teleobjektíves kamera és a digitális nagyítás között, elfogadható részletességgel és dinamikával nappal. Este az a helyzet, hogy ha az éjjeli mód bekapcsol, leginkább digitálisan nagyított és kevésbé részletes a helyzet, a harmadik példa az alsó sorban viszont egyelemes feldolgozással készült, így jobb a vonalélessége.

Fejlett a 12,5 megapixelre binnelő ultraszéles kamera (Samsung ISOCELL JN1, 1/2,76”, 114 fokos látószög, f/2,2 – egy felesleges 50 megapixeles példa): a csúcskategóriával is összevethető a részletesség és a színkezelés nappal, de azért problémásabb a helyzet este. Kapásból érdemes éjjeli módra váltani, és akkor egész ügyesen előkerít extra részleteket a rendszer a sötétből, ennél pedig sokkal jobb minőséget leginkább Find X5 Pro nyújt csilliókért. Azért a kontrasztokon lehetne este javítani és a rajzolat is kissé festményszerű, de mindenképp jobb a kategóriaátlagnál.